A VB-t már megnyerték

2009. szeptember 18.

Mező Péter, az Accord Quartet elsőhegedűse szerint a pörtschachi Brahms-versenyen nemrég elért első helyük vízipólós szemmel nézve egy vb-győzelemmel ér fel. De még ott lebeg a szemük előtt a híres Borciani-díj: azzal az olimpiai arany is meglenne.

- Nagy lépésnek számít a karrierjükben ez a győzelem?

- A Brahms-verseny egy nagy presztízsű megmérettetés, 16 éves múltra tekint vissza, és a helyszín is előkelő. Itt, a Wörthi-tó partján nyaralgatott annak idején a bécsi arisztokrácia, és itt írta Brahms is a hegedűversenyét. Egy első hely sokat számít a koncertéletben: eddig magunkat kellett menedzselnünk, és arra nem is számíthattunk, hogy igazán profi koncertszervezők, impresszáriók keressenek meg, ez az eredmény azonban ebbe az irányba is megnyithatja a kapukat.

HIRDETÉS
- Mivel sikerült levenni a zsűrit a lábáról?

- Az első forduló nem sikerült olyan jól, azt hiszem Ligeti 2. vonósnégyesének előadása nélkül bajban lehettünk volna. Ezt a darabot azonban nagyon jól ismerjük, mert Ligeti a szerzeményt annak a LaSalle Quartettnek ajánlotta, amelynek az elsőhegedűsétől, Walter Levintől, tanultunk két évig Bázelban. A második fordulóban Schubert G-dúr kvartettjének előadása is nagyon jól sikerült, a döntőben pedig elsüthettük a jolly jokerünket, Bartók 3. vonósnégyesét, amely nagyon passzol hozzánk: most is megvolt benne a rock és a barokk.

- Hogyan lehet egyáltalán felkészülni egy ilyen versenyre?

- Az idén kezdtük el a versenyzést, és hamar kiderült, hogy ebbe is bele kell tanulni. Az első tapasztalatunk az volt, hogy teljesen más hazai pályán, a saját közönségünk előtt játszani, mint versenyszituációban. A Haydn-versenyen egyszerűen nem voltunk felkészülve arra, hogy mennyivel nagyobb lesz a stressz. A Schubert-versenyre nagy energiákkal és nagy veszekedésekkel készültünk, de ez sem működött. A Brahms-verseny előtt már sokkal nyugodtabban kezdtük el a munkát, a nyáron mindenki kipihente magát, a próbákat is lazábban kezdtük el, mégis minden pillanatok alatt összeállt. Akkor már tudtuk azt is, hogy egy versenyen a zsűrinek kell játszani, akik számolják, hogy százból hány hang volt meg, és ha csak kilencvennyolc, az már nem elég. Igaz, egy csillogó produkció azért elfed egy-két hibát.

- Egy darabig úgy tűnt, hogy hiába minden.

- Igen, Kondor Petit, a brácsásunkat a középdöntő után egy gyomorfertőzés döntötte le a lábáról, kórházba kellett vinni, és Ölveti Mátyás, a csellistánk sem volt valami jól. Szerencsére azonban volt két pihenőnap, és ezalatt rendbe jöttek. Így viszont nem volt rajtunk akkora teher, örültünk, hogy egyáltalán ki tudunk ülni a döntőben. A szörnyű inkább az az egy óra volt, amíg az eredményhirdetésre vártunk. Utoljára az első gyermekem születésekor izgultam ennyire. Utána napokig nem tudtuk felfogni a sikert. Aztán már a boldogság mellett éreztük, hogy egy hatalmas súly esett le a vállunkról. Úgy három évünk van még versenyezni, és az is előfordulhatott volna, hogy egyszer sem jön össze semmi. Így viszont már nyugodtan készülhetünk a jövőnkre.

- Mi a következő állomás?

- A világ legjelentősebb kvartettversenyét két év múlva rendezik. A huszonötezer eurós díjazású, olasz Borciani-versny nyertese kétéves világ körüli turnét is kap, azaz egy kész nemzetközi karriert. Ide mindenképpen benevezünk. Közben meg dolgozunk tovább: alapítottunk még egy dzsesszzenekart is, az Intersection Groupot.

Eredeti cikk »

SZÉPEN SZÓL A QUARTET

2009. szeptember 19.

Dunaújváros (bb) - Zenéltek már a belga királyi családnak, most győztek a bécsi Brahms vonósnégyes-versenyen. Szimpatikus, fiatal és nagyon jó - az Accord Quartet.

Valljuk be, a klasszikus zene a fiatalok többségének körében nem tartozik a legnépszerűbb műfajok közé. Nem így az Accord vonósnégyes tagjai között, akik a Zeneakadémia legújabb generációjához tartoznak. Hétéves együttzenélésük során bejárták már a fél világot. Legutóbbi sikerük a XVI. Nemzetközi Brahms-versenyen elért első hely, amiről személyesen Kondor Péter, a dunaújvárosi kötődésű együttes brácsása hozta a hírt.
Tőle tudjuk azt is, hogy a verseny előtti napokat beárnyékolta valami betegség, amely az együttes minden tagján átvonult . A megmérettetésre azonban szerencsére már mindenki rendbe jött. A verseny háromfordulós volt, s míg az első fordulóból a negyedik legjobb pontszámmal jutottak tovább, a középdöntőben már elsők voltak, és szerencsére a döntőben is sikerült lemuzsikálniuk ellenfeleiket. A repertoárban szerepelt Schubert G-dúr vonósnégyese, Ligeti György-, illetve Bartók-művek és természetesen Brahms a-moll vonósnégyese is, s míg az első fordulókban csak részletet kellett játszaniuk, a döntőben jó negyven percet zenéltek.

Az Accord azonban nem pihen: csütörtökön utaztak egy hamburgi vonósnégyes-versenyre, ahol a repertoár a bécsi megméretéshez képest kiegészül még egy kis Beethovennel is - reméljük az újabb sikert...

Aki egy felejthetetlen, profi és kifogástalan klasszikusokból álló zenei produkcióra vágyik, az látogasson el november elsején az evangélikus templomba. November 29-én pedig Péter és kedvese a Bartókban ad egy nagyrészt Mozart-művekből álló koncertet. Bejárták a fél világot, sikert sikerre halmozva

Eredeti cikk »

MAGYAR GYŐZELEM A NEMZETKÖZI BRAHMS VERSENYEN Az Accord Quartet nyerte a kamarazenei kategóriát Pörtschachban

2009. szeptember 7.

Első díjat nyert a Pörtschachi Nemzetközi Brahms Versenyen kamarazene kategóriában a 2001-ben alakult Accord Quartet. Az idén augusztus 30 és szeptember 5. között 16. alkalommal megrendezett nemzetközi zenei versenyen zongora, hegedű, cselló, brácsa, ének és kamarazene kategóriában választották ki a legjobbakat. Az Accord Quartet (tagjai: Mező Péter, Veér Csongor - hegedű, Kondor Péter - mélyhegedű, Ölveti Mátyás - cselló) az első helyezés mellé Karintia tartomány 3000 Eurós különdíját is elnyerte.

Brahms sok időt töltött a Wörthi-tó partján. Az 1860-as évek közepén kezdték kiépíteni azt a déli vasútvonalat, amely a összekötötte Bécset és a karintiai Klagenfurtot. A Wörthi-tó néhány év alatt a bécsi arisztokrácia kedvelt nyári üdülőhelye lett. Gustav Mahler, Alban Berg és Johannes Brahms is sok ihletet merített a csöndes és romantikus tájból. Brahms emlékének adózik Pörtschach, amikor évről évre megrendezi egyre rangosabb kamarazenei versenyét. Az idei nyertes Accord Quartet elsôhegedűsét, Mező Pétert tudtuk megkérdezni a versenygyőzelem hátteréről.

Zeneszalon: Mit kell tudni a Nemzetközi Brahms versenyrôl?

Mező Péter: 16. alkalommal megrendezett nemzetközi verseny Pörtschachban. A város a Wörther See partján fekszik. Brahms kedvelt üdülőhelye volt, itt komponálta többek között a Hegedűversenyt, a 2. szimfóniát. A verseny hegedű, brácsa, cselló, ének, zongora és kamarazene kategóriában került megrendezésre. A verseny 3 fordulós, a zsűri azonnal pontoz. 6.0 a legmagasabb, az érték tizedesével csökkenhet.

Z: Milyen mûvekkel indultatok?

M.P.: Brahms: a-moll quartet, Op 51 No 2, Ligeti: 2. vonósnégyes, Schubert: G-dúr vonósnégyes D887, Bartók: 3. vonósnégyes.

Z: Milyen nehézségeket rejt a versenyzés, egyáltalán, meddig érdemes ezt csinálni, mit profitál ebbôl egy quartet?

M.P.: Talán a legnehezebb a lelki tartás: nagy izgalom és stressz idegekkel bírni és ebben a feszült állapotban felszabadult produkciót nyújtani mind a 3 fordulón keresztül. Ugyanígy nehéz a fizikai erőt beosztani. Nekünk különlegesre sikeredett ez a verseny: a 2. forduló előtti napon brácsistánk, Kondor Péter vagy vírus, vagy mérgezés következtében gyomorrontás miatt annyi vizet vesztett, hogy mentő vitte Klagenfurtba és 5 liter infúzió beadása után csak másnap jöhetett ki. Ugyanezen éjszakán csellistánk, Ölveti Mátyás is elkapta a gyomorrontást, ő azonban nem került kórházba. A 2. forduló előtti napon még próbálni sem tudtunk, az “alsó ház” egész nap pihent, aludt és gyűjtötte az erőt a Schubert G-dúr vonósnégyes eljátszására. A mű 50 perc hosszú és mind quartet-, mind egyéni szempontból komoly technikai kihívást jelent. Legmagasabb pontszámmal kerültünk a döntőbe és két nappal később a Brahms a-moll és a Bartók 3. vonósnégyes előadásával megszereztük az első díjat.

Z: Milyen versenyekre készültök még?

M.P.: A következő 3 évben több nemzetközi versenyre is szeretnénk indulni, többek között a Borciani, Bordeaux-i, Banff-i és a Hamburg-i versenyeken. Fontos a nemzetközi zenei életben való részvétel és a mi korunkban a versenyzés az egyik legjobb mód. Sok mesterrel és baráttal találkozhatunk. A vonósnégyesek társadalmában az együttesek barátságban élnek egymással.

Z: Mik a terveitek a 2010-es évadra? mennyiben foglalkoztok a romantikus évek tematikájával a következô két évben?

M.P.: Még csak a körvonalak vannak meg, de ezzel a versenygyőzelemmel reméljük sok koncert jön még. Ausztriai meghívást már kaptunk, van egy februárra tervezett hollandiai turné. Magyarországon többek között decemberben lesz közös koncertünk a Bartók Quartettel, januárban Szilasi Alexszel. Mindig is szívesen dolgoztunk együtt társművészekkel; idén is lesz esemény a Krétakörben, ami tavaly év vége óta a “főhadiszállásunk”. Nagyszerű társulat nagyszerű elképzelésekkel

Eredeti cikk »

Egy emlékezetes küzdelem

2009. szeptember 11.

Az Accord Quartet nyerte az Ausztriában, Pörtschachban idén 16. alkalommal megrendezett Nemzetközi Johannes Brahms-versenyt. A Wörther See partján található város Brahms kedvelt üdülőhelye volt. A német zeneszerző itt komponálta többek között a Hegedűversenyt és a 2. szimfóniát. A zsűri Európa zenészvilágának krémjéből, Brahms kiváló interpretálóiból állt. A háromfordulós versenyben a zsűri azonnal pontoz, ahol 6.0 a legmagasabb pontszám, az érték tizedesével csökkenhet.
Accord QuartetAz Accord Quartet (tagjai: Mező Péter, Veer Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás) műsora Brahms a-moll (Op 51 No 2), Ligeti 2., Schubert: G-dúr (D887) és Bartók 3. vonósnégyese volt. Az együttesnek különösen emlékezetesre sikeredett ez a verseny: a 2. forduló előtti napon a mélyhegedűs, Kondor Péter vírus vagy mérgezés következtében gyomorrontás miatt annyi vizet vesztett, hogy mentő vitte Klagenfurtba, és öt liter infúzió beadása után csak másnap jöhetett ki a kórházból. Ugyanezen éjszakán a csellista, Ölveti Mátyás is hasonlóan járt, ő azonban otthon maradhatott. A 2. forduló előtti napon még próbálni sem tudtak, a két mélyvonós egész nap pihent, aludt és gyűjtötte az erőt a következő játéknapra. Ezután elsőként jutottak be a döntőbe, két nappal később a Brahms a-moll és a Bartók 3. vonósnégyes előadásával megszerezték a győzelmet. Az első hely mellé az osztrák Tomastik-Infeld hangszertartozék-gyártó cégének különdíjaként többszáz euró értékben húrokat kaptak, ezen kívül több koncertmeghívással gazdagodtak.

A vonósnégyes 2001-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem négy hallgatójából. Céljaik közé tartozik a "modern" világ és a komolyzene összekapcsolása igényes zenével, új gondolatokkal, helyszínekkel. Rendszeresen koncerteznek Magyarországon és külföldön is.

Eredeti cikk »

Első díjas az Accord Quartet

2009. szeptember 7.

Az augusztus 30. és szeptember 6. között megrendezett Pörtschachi Nemzetközi Brahms Versenyen kapott kamarazene kategóriában első díjat a 2001-ben alakult kvartett.

Az idén 16. alkalommal meghirdetett megmérettetésen zongora, hegedű, cselló, brácsa, ének és kamarazene kategóriában választották ki a legjobbakat. Az Accord Quartet (tagjai: Mező Péter, Veér Csongor - hegedű, Kondor Péter - mélyhegedű, Ölveti Mátyás - cselló) az első helyezés mellé Karintia tartomány 3000 Eurós jutalmát kapta.

A Wörti-tó vidéke a 19-20. század fordulóján a bécsi értelmiség kedvelt pihenő- és alkotóhelye volt, Gustav Mahler, Alban Berg és Johannes Brahms is szívesen komponált a vadregényes dél-ausztriai tó mellett. Brahms többek között a D-dúr szimfóniát, a D-dúr hegedűversenyt, valamint számos zongoradarabot és dalt komponált 1877 és 1879 között Pörtschachban.

Eredeti cikk »

Az Accord Quartet sikere Ausztriában

2009. szeptember 9.

Ausztriában, Pörtschachban 16. alkalommal rendezték meg a nemzetközi Brahms - versenyt .
A magyar fiatalokból álló Accord Quartet kamarazene kategóriában indult, és 3 fordulón át jutott a döntőbe, ahol 1. helyezést ért el.

A vonósnégyes 2001-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem négy hallgatójából. A zenekar tagjai, Mező Péter (hegedű), Veér Csongor (hegedű), Kondor Péter (mélyhegedű) és Ölveti Mátyás (cselló). Saját megfogalmazásuk szerint, céljaik közé tartozik a modern világ és a komolyzene összekapcsolása megalkuvás nélküli minőségben új gondolatokkal, helyszínekkel.

Mesterkurzuson, vagy külföldi iskolákban tanultak a műfaj legnagyobbjaitól, így az Amadeus Quartet, Alban Berg Quartet, Janacek Quartet, Smetana Quartet, Mozaik Quartet, Hagen Quartet, LaSalle Quartet, Cleveland Quartet és a Bartók Quartet tagjaitól.

Magyarországon koncerteztek a Budapesti Őszi Fesztiválon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Magyar Rádióban, a Zeneakadémián, a Francia Intézetben, Eszterházán és a Magyar Tudományos Akadémián. A Régi Zeneakadémián tartott koncertsorozatuk hzo kritikáját itt olvashatják.

Európa szinte minden országában felléptek, többek között olyan neves koncerttermekben mint a Brüsszeli Szépművészeti Múzeumban (BOZAR), a Madridi Szépművészeti Múzeum és a szentpétervári Ermitázs. 2008 áprilisában a Brüsszeli Tudományos Akadémián a belga királyi családnak és Magyar Köztársasági Elnöknek és kíséretének adtak koncertet.

Neves zeneszerzők komponáltak nekik vonósnégyest: Fekete Gyula, Vajda János, Zombola Péter, Kákonyi Árpád, Kovács Zoltán és Berta István. Továbbá Petrovics Emil, Kurt Schwertzig és John Corigliano vonósnégyeseit a szerzőkkel tanulták és játszották.

2005 júniusától a Magyar Állam két hegedűvel és egy csellóval támogatja az együttest. 2008 februárjától Guminár Tamás által készített Gasparo da Saló kópia erősíti az együttest.

2004 novemberében jelent meg első lemezük.

2003-ban az Orlando Festival vendégei, 2004-ben és 2005-ben és 2007-ben a santanderi nyári akadémia és fesztivál (Encuentro de Musica y Academia de Santander, Spanyolország) résztvevői voltak.

2002-ben, Ausztriában a Bécs-Budapest-Prága Nemzetközi Nyári Akadémián Thomastik-Infeld díjat, 2003-ban Kodály 1. díjat, ugyanitt 2004-ben Bartók 1. díjat nyertek.

A 2003-as Weiner Leó Országos Kamaraversenyen I. díjat szereztek.

2006-ban az Artisjus a kortárs zene terén kifejtett kiemelkedő teljesítményükért előadóművészi díjban részesítette.

Ennek az ambíciózus és sikerekben gazdag zenekari karriernek lett egy újabb állomása a Pörtschachban elért első helyezés.
Gratulálunk!

Eredeti cikk »

Az Accord Quartet Brüsszelben

2008. április 11.

Sólyom László köztársasági elnök április11-15 között hivatalos állami látogatást tett Belgiumban. A látogatás első napján II. Albert király és Fabiola királynő gálavacsorát adott a köztársasági elnök tiszteletére.

Sólyom László koncerttel és fogadással viszonozta a királyi pár figyelmességét a hivatalos látogatás második napján. A Belga Királyi Akadémia tróntermében Kákonyi Árpád zongoraművész és az Accord Quartet, Dohnányi Ernő C-moll zongoraötösét adta elő.

A rangos eseményen a belga királyi páron kívül részt vett Astrid hercegnő és Lorenz herceg, Laurent herceg és Claire hercegnő, Göncz Kinga külügyminiszter és Bogyay Katalin az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára.

Az Accord Quartet 2001-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem négy hallgatójából. Mesterkurzuson vagy külföldi iskolákban tanultak a műfaj legnagyobbjaitól, így az Amadeus, az Alban Berg, a Janacek, a Smetana, a Mozaik, a Hagen, a LaSalle és a Cleveland Quartet, valamint a Bartók Vonósnégyes tagjaitól.

Neves zeneszerzők komponáltak nekik vonósnégyest: Fekete Gyula, Zombola Péter, Kákonyi Árpád, Kovács Zoltán és Berta István. Petrovics Emil, Vajda János és John Corigliano vonósnégyeseit pedig a szerzőkkel tanulták és játszották. Az állam két hegedűvel és egy csellóval támogatja az együttest.

Eredeti cikk »

Kultiplex

2004. október 20.

Egyfajta "undorgrund" romantikát idéz a Kultiplex névre keresztelt műintézmény a Kinizsi utcában. A sötét, füstös falakon gondosan megtervezett műfirkák, az előtérben kevés asztal, sok füst, sör- és emberszag. Kívül-belül tétova, kicsit ijedt értelmiségiek a zenei élet felső osztályából. A levegőben a "Biztos, hogy jó helyre jöttünk?" kérdése lebeg megválaszolatlanul. A frissen szellőztetett s meglepően kellemes klímát árasztó kis teremben az Accord Vonósnégyes köré sűrű hálót sző a telt háznyi érdeklődő. A fiatal zenészek alig karnyújtásnyira a közönségtől három kortárs szerző kvartettjét adják elő. Fantasztikusan. Fekete Gyula háromtételes műve két éve keletkezett a zeneakadémistákból álló csapat kérésére. A Feketére jellemző biztos formálás, a szabad stiláris játékok, a kontrasztáló tételrend ügyesen és közérthetően beszél komoly és könnyed dolgokról egyaránt. Petrovics Emil II. Vonósnégyese az 1991-es bemutató óta állandó darabja a Bartók Vonósnégyes repertoárjának. A különös műgonddal kicsiszolt, egy korszakot lezáró, összefoglaló alkotás teljes koncentrációt igényel mind az előadóktól, mind a befogadóktól. Itt mindkettő adott volt. A kicsit száraz akusztikai térben a mű legapróbb finomságai - pizzicatók, glissandók stb. - is jól hallhatóvá váltak. Ahogy a szerző megjegyezte: ezt a művet lehet másként játszani, de jobban aligha. A szerzői triász legfiatalabb tagja, a jelenleg is akadémista Kákonyi Árpád vonósnégyese virtuóz alkotás. Motorikus anyagok váltakoznak lírai részekkel, a feszülő disszonancia a konszonáns területekkel. Az Accord tagjai még el sem hagyták a Zeneakadémia intézményét, de máris számos szakmai sikert mondhatnak magukénak. Az esti teljesítményük alapján teljes joggal. Igazi kvartettjáték, az instrumentumok valódi (és nem csak technikai) birtoklása, az igényes hangzás és persze az ifjúi lendület még messzire-magasra viheti őket.

té.pé

Eredeti cikk »

Három vonósnégyes, két ősbemutató, négy narancssárga pólós előadó, joggal lelkes közönség.

2004. október 20.

Így foglalható össze röviden az accord quartet szerda esti koncertje. És érdemes hozzátenni, hogy nem mindennapi helyszín adott otthont a három elhangzott műnek.

Mindazoknak, aki otthonosak a budapesti szubkultúrában, a Kinizsi utcában található, Kultiplex névre hallgató szórakozóhelyről a csocsóasztal, a finom bor, a Tilos rádió, a poszttinédzser korosztály legszebb lányai és a különféle könnyűzenei irányzatok jutnak eszébe. Normális esetben legalábbis. Mivel azonban az Őszi Fesztivál szervezőgárdája számára a „normális eset” a legkevésbé kívánatos tényállás, helyesebb mostantól a kortárs kamarazenét is a Kultiplex alapfelszerelésének tekinteni.

A három éves accord quartet négy huszonéves, végzős zeneakadémistát rejt magában, akik korosztályuk rendes tagjaként nem idegenkednek a budapesti kocsma-kultúrától. Ha a VII. kerület egyik füstös pincehelyiségében meglepődve tapasztaljuk, hogy a szokásos „tuc-tuc” zene helyett mondjuk Mozart valamelyik vonósnégyesét halljuk élőben, felesleges azon törni a fejünket, hogy kik is az előadók. Nem tudom, hogy ez az accord quartet részéről vállalt kultúrmisszió-e, vagy egyszerűen csak összekapcsolnak két eredendően összetartozó fogalmat: a zenét és a szórakozást. Az ötlet mindenesetre zseniális, hiszen ha valakik, hát ők képesek lehetnek a komolyzenétől állítólag annyira elidegenedett fiatal generációt ismét közelebb hozni a vonósnégyes-tradícióhoz. A tini lányokat akár a zenétől függetlenül is.

Hiszen ez a négy jóképű fiatalember dekorativitásban bármelyik, piaci szempontok alapján összeeszkábált fröccsöntött fiú-bandával felveszi a versenyt. Ami persze a zenélésüket illeti, Kohn bácsi szállóigévé vált mondata jut eszembe az ismert viccből: „Mecsoda különbség!” Négy feddhetetlen technikájú vonósjátékosról van ugyanis szó, akik nem szóló-karrierben gondolkoznak, hanem vitathatatlan egyéni tehetségüket mindenestül beleadják a közösbe. Pontatlanul fogalmaztam tehát az imént: nem négy vonósjátékosról van szó, hanem egyetlen vonósnégyesről. Melynek tagjai képesek a tökéletesen homogén hangzásra, ha a zene úgy kívánja, de tudnak egymástól független, együttműködő partnerekként viselkedni, ha arra van szükség.

És az Őszi Fesztiválra összeállított műsorukból az is kiderül, hogy a zenét nem csak nagyszerűen csinálják, de gondolkozni is szoktak róla. Három kortárs magyar szerző egy-egy vonósnégyesét választották a koncertjükre: Petrovics Emil II. kvartettjét, illetve Fekete Gyula és Kákonyi Árpád vonósnégyesét. A három mű több ponton kapcsolódik egymáshoz. Először is közel egy időben keletkeztek: Petrovics Emil vonósnégyese a ’90-es évek elején született, Fekete Gyuláé két éve az accord quartet számára, Kákonyi Árpád pedig kifejezetten erre a koncertre írta a művét – s fejezte be véglegesen bő két héttel ezelőtt. Ugyanakkor a három szerző szakmailag nagyapa–apa–fiú viszonyban áll egymással, Petrovics Emil tanára volt Fekete Gyulának, akinél a 22 éves Kákonyi Árpád ma is tanul a Zeneakadémián. Három zeneszerző generáció volt tehát jelen a koncerten, mégpedig a Beethoven óta legillusztrisabb, s legigényesebb műfajban.

Különös módon a három elhangzott mű közös vonásai ugyanabból fakadtak, mint különbségeik. Mindhárom szerző annak a hagyománynak a folytatója, amely szerint egy zenemű célja nem egy elvont struktúra hangzó megvalósítása, hanem egy felépített dramaturgia szerinti (ön)kifejezés. Ebből következett aztán a három mű különbsége: három tökéletesen eltérő személyiségű szerzőről lévén szó, a koncert nem annyira a generációk közötti, semmint általánosabb emberi különbségekről szólt.

Fekete Gyula vonósnégyesének ősbemutatójával kezdődött a koncert. A háromtételes mű két szélső tétele egy rendkívül érzékeny zeneszerzői világ küldötte, amely az érzékenység és az érzékiség meglehetősen képlékeny határvidékére invitálja a hallgatót. Sokszínűen tonális zene ez, mely olykor szívesen, tudatosan és idézőjelesen válik negédessé, sanda mosollyal turkálva lelkünk elbűvölésre éhes részében. Azzal szembesít minket, hogy a zene bizony még ma is lehet szép, hogy mondjon akárki akármit, a zene a fülnek szól. Nem kavar fel, mert nem is akar felkavarni, Esti Kornél híres sora lehetne a mű mottója: „Mily sekély a mélység.” A molto brutale karakterjelzéssel ellátott középtétel érzésem szerint már kevésbé sikerült, talán mert szerzőjének személyiségéhez kevéssé áll közel a nyerseség.

Petrovics Emil 2. kvartettje súlyosabb falat. A bartóki hagyomány folytatója, rögtön a nyitótételt kezdő lassú és expresszív hegedűszólóval. Nagyszabású, ugyancsak háromtételes mű, a lassú tételben (talán megint csak Bartók nyomán) presto középrésszel és egy kevésbé összefogott, de rengeteg kitűnő ötletet felvonultató zárótétellel. A szerző színházi érdeklődése és tapasztalata ebben a művében is érződik, a fokozások, a formarészek felépítése mind szigorú dramaturgiát követnek.

A szünet után hangzott el az est másik ősbemutatója. Kákonyi Árpád tehetségéről árulkodik, hogy zeneszerzés-technikai szempontból nem lógott ki a sorból „mesterei” mellől, talán csak annyiban, hogy minden tudását bele akarta sűríteni a művébe, s ez a sokszínűség olykor a koherencia rovására ment. Vonósnégyesének egymásba úszó tételei éppúgy építkeztek kitűnően megszerkesztett fúgákból, olykor kevésbé sikerült ellenponttanulmányokból, mint varázslatos tonalitású, érzelmes dallamokból. Számomra azokban a részekben tűnt a leghitelesebbnek Kákonyi zenéje, ahol kiadhatta magából indulatait: ezeken a helyeken – s nem fukarkodott velük Kákonyi – a zene karaktere nem egyszerűen molto brutale, de brutalissimo volt. Elképesztő ritmikai energiákat képes feltorlasztani, amelyek aztán már-már lejátszhatatlan tempójú és intenzitású zenékben törnek ki.

Az accord quartet tagjai persze nem ijedősek, ami érthető is annak fényében, hogy számukra nem létezik lejátszhatatlan nehézségű zene. Hallatlanul virtuóz játékuk mégsem a szó klasszikus „versenyló”–értelmében volt bravúros. Ők a kamarazenélés virtuózai, s ennek csak járuléka, hogy képesek hihetetlen tempókban tökéletesen együttjátszani. A három mű különböző karakterei olyan világosan és érzékenyen szólaltak meg, hogy méltán lehetett elégedett a jelenlévő három szerző, a közönségről nem is beszélve. Két jó hírem van tehát mindazok számára, akik nem lehettek jelen a koncerten: az egyik, hogy a kortárszene nem hogy nem halott, de – köszöni szépen – kitűnően érzi magát; a másik, hogy háromévnyi vajúdás után a legnagyobb reményekre jogosító új magyar vonósnégyes született meg ezen az estén.

(2004. október 20. 20:00 Kultiplex; Az Accord kvartett koncertje; Fekete Gyula: Vonósnégyes; Petrovics Emil: 2. vonósnégyes; Kákonyi Árpád: Vonósnégyes; tagjai: Mező Péter, Veér Csongor (hegedű), Kondor Péter (mélyhegedű), Ölveti Mátyás (cselló)

Fazekas Gergely, fidelio

Eredeti cikk »

Far out in Twinkie zone

2006. október 16.

"...Pretty straightforward but thoroughly professional and exciting was the string quartet concert by the accord quartet.

These four young men have really got their act and their ensemble playing together, making for a smooth and powerful musical experience.

They played quartets by 20th century old guard leaders Ligeti and Henze, as well as two new Hungarian pieces by Zombola and Kovács.

And the venue for the concert – the Dandár Baths in Ferencváros – was an acoustically right-on choice for this group, even if the setting looked plenty weird..."

By Kevin Shopland

Eredeti cikk »

BOF takes Classical Music Underground

2005. október 16.

What a great publicity stunt! Put a classical music quartet in a subway station. And it worked - both in terms of getting a sold out, standing-room only audience and also in content.

The Accord Quartet delivered a great, relaxing, yet thought-provoking late night concert on the platform of the spotlessly scrubbed and shiny Ferenciek ter subway station.

I am so happy I was able to hear them because they were on my agenda last year and got bumped off due to scheduling, but this year, the midnight time slot served me perfectly and the so did the program. These guys are really good and I can well understand why Balázs Kovalik, artistic director of the festival, drew our attention to them at the press conference two weeks ago.

Check the BOF website for details about the players and their program. Here all I will say is that soprano Gabi Gál - who joined the quartet for Arnold Schoenberg’s Quartet no. 2 has a voice that makes one sit up and listen. Wow!

Ms. Alison Boston

Eredeti cikk »

Az Accord Quartet hangversenye

2004. február 11.

"Minden hígul" - összegezte egy 1985-ös interjúban Ruttkai Éva azt a folyamatot, mely az ország egészére, s azon belül a színházi- és kulturális életre is jellemző. Úgy vélem, jottányit sem vesztett aktualitásából a jeles művésznő két évtizeddel ezelőtti keserű kifakadása. Szerencsére vannak olyanok, akik nem hajlandók "hígítani". Akik nem kívánnak percnyi sikerekért ilyen-olyan kompromisszumokat kötni. Akik ténykedésüket missziónak tekintik.

Itt van például az Accord Quartet. A vonósnégyes 2001- ben alakult, tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói. Az elmúlt években a recenzens több koncertjüket megtekintette, sőt élete egyik legszebb színházi élményének is részesei voltak: Kovalik Balázs Madách kamarabeli Borisz Godunovjában Sosztakovics vonósnégyeseit szólaltatták meg - az előadással konzseniálisan.

Az Accord Quartet pénteki koncertje igen emberpróbáló kihívás volt mind a muzsikusok, mind pedig a szép számú publikum számára - ugyanis a vonósnégyes-irodalom olyan remek, ám nem könnyen befogadható műveit játszották, mint Mozart C-dúr ("Dissonantzen") vonósnégyese, Bartók I. vonósnégyese, majd a szünet után Beethoven op. 59. No.3. jegyzékszámú C-dúr ("Razumovszkij") kvartettje.

Az Accord Quartet szívesen szólaltatja meg Mozart darabjait - jelzésértékű, hogy a négy dunaújvárosi koncert mindegyikén hallható volt a nagy osztrák mester egy-egy kompozíciója. A "Dissonantzen" vonósnégyes a 6 Haydn-kvartett egyike - pompás darab, a mű bevezető részének disszonáns hangzásvilága pedig hihetetlenül modern muzsika. Az együttes pontos, szép előadásban szólaltatta meg a művet, ám az igazi Nagy Élményt a Bartók-mű előadása jelentette.

Erős váltás Mozart művének derűs zárótétele után Bartók vonósnégyesét hallgatni. Ám nem indokolatlan a szokatlannak tűnő műsorszerkesztés: a két darab közös jegye ugyanis a nyitótételek feltűnően disszonáns indítása. Az 1908-ban született I. vonósnégyes felkavaró kompozíció. Érződik benne a parasztdalok hatása is (szívbemarkoló, ahogy a Páva-dallam megszólal a műben). Bartók műve - és persze, az Accord Quartet virtuóz előadása - tomboló közönségsikert aratott.

A szünet után Beethoven C-dúr ("Razumovszkij") vonósnégyese hangzott el. Különösen emlékezetes marad a III. tétel triós részének remek, majdnem hibátlan ritmikai játéka - talán itt mutatkozott meg leginkább az a csodálatra méltó egymásra figyelés és alázat, amely az együttes egyik védjegye - és a IV. tétel szédületesen bravúros tempója.

A közönség ovációját Accordék a Beethoven-mű zárótételének megismétlésével köszönték meg.

Kurucz Gergely

Eredeti cikk »

Magyar kultúra napja: koncerttel, díjjal ünnepeltek

2009. január 22.

"...A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza ünnepi hangversenyén az Accord Quartet négy, még mindig pimaszul fiatal muzsikusa igazolta, miért is egyre népszerűbb Európa koncertpódiumain a formáció. A "négyesfogat" – Mező Péter (hegedű); Veér Csongor (hegedű); Kondor Péter (mélyhegedű) és Ölveti Mátyás (cselló) – előbb Haydn E-dúr vonósnégyesének két tételét adta elő megkapó finomsággal, igéző lendülettel és parádés biztonsággal, majd egy sokkal nagyobb fába is bátran és eredményesen belevágták a fejszéjüket: Schubert G-dúr vonósnégyesével ajándékozták meg a nagyérdeműt.
Az, hogy már a Haydn-darab megérdemelt vastapsot aratott, s persze az, hogy a két remekmű remek tolmácsolása között díjátadó ceremóniára került sor, végül az a tény, hogy a Schubert-bravúrjáték után alig-alig akart megszűnni a taps, mind-mind szép jellemző. Ám sajnos az is igaz (s végképp nem az ünneprontás szándéka íratja), hogy hiába a hírverés, hiába a jeles ünnepnap – és hiába az ingyenesség ígérete –, fájdalom, még mindezek ellenére sem telt meg az eseményre az evangélikus templom.
Pici tüske, szóra sem lenne érdemes, ha nem a kultúra napján történik ez – de ez van, itt tartunk. Az Accord Quartet ragyogó koncertjén, a fiatal muzsikusok briliáns tehetségén és igéző biztonságán semmi sem múlt – szomorkodhat, aki kihagyta..."

Eredeti cikk »

Öt este cimbalomra, tubákra, didzseridúra

2009. július 1.

Mint korábban utaltam rá, a műsor kamarazenei kompozíciói kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, pedig az Accord Vonósnégyes egészen nagyszerű produkciót nyújtott. Ezt lemérhettük már a Dargay- és a Togobickij-művek esetében is, ám az igazi próbatétel a sokféle előadásban, koncerten és CD-n is hallott mű, LIGETI GYÖRGY 2. vonósnégyesének megszólaltatása volt. A kvartett rengeteget fejlődött az utóbbi egy-két évben. A négy fiatal muzsikus fölényesen uralja a leírt zenei anyag reprezentációjának technikai részét. Ezen túl pedig színekkel, mások előadásában még nem halion különleges effektusokkal, jól felépített folyamatokkal, elegánsan kialakított nagyszabású felületekkel is találkozhattunk. Csak utólag tudtam meg, hogy a játékuk közben érzett autenticitás (talán megfoghatatlan) érzete nem alaptalan. Az Accord Vonósnégyes Bázelban a Ligeti-művet bemutató LaSalle Kvartett első hegedűsével, Walter Levinnel tanulta meg a művet, aki (többek között) a javított/revideált premierkotta titkaiba is beavatta a muzsikusokat.
Molnár Szabolcs

Eredeti cikk »

Felicitaciones a todos

2007. január 16.

"Auditorio de la Fundación Carlos de Amberes. Cuarteto Ardeo, Cuarteto Pandora, Cuarteto Accord, Cuarteto Quiroga. Departamento de Cuerdas del Instituto Internacional de Música de Cámara de Madrid. Asesor: Walter Levin. Profesor-Jefe de Departamento: Rainer Schmidt. Obras de Beethoven, Mozart, Webern, Mendelssohn, Schubert y Brahms. Asistencia: 100% del aforo"

Hace pocos dias, el 12 de diciembre, el flamante IIMCM presentó con éxito a dos quintetos de viento. En esta segunda ocasión, se presentaron cuatro cuartetos de cuerda estables, tres de cierta veteranía y uno de más reciente formación. Fue fascinante observar las diferencias entre ellos: todos tocaron muy bien, pero hubo claras distinciones. Por ejemplo, el Cuarteto Ardeo, francés y galardonado en uno de los concursos internacionales más prestigiosos de Europa, formado por cuatro jóvenes mujeres, suena diferente que el cuarteto Accord, de origen húngaro, formado por cuatro hombres, de aproximadamente la misma edad que aquellas. Y el cuarteto de origen portugués, también formado por cuatro hombres, sonaba de otra manera, seguramente debido a su reciente formación."

"...Cuarteto Accord: Peter Mező y Csongor Veér, violines, Peter Csongor viola y Mátyás Ölveti, violoncello. Se trata de un conjunto estable húngaro, que vino a Madrid atraído por la posibilidad de estudiar en el IIMCM. Tocaron en primer lugar los movimientos 3 y 4 del Cuarteto nº 18 KV 464, de Mozart. El ‘Andante’ es un tema con variaciones, y lo interpretaron con todas las repeticiones, tal como debe ser. Me parecieron un poco demasiado contrastados con las demás voces los golpes de tambor del violoncello, tanto en la variación como en su recapitulación hacia el final. Como siempre -y sobre todo con Mozart- haciendo notar un efecto expresamente, con énfasis, muchas veces queda anulado. Por lo demás, muy buena versión, y brillante el ‘Allegro’ final, con su tema cromático, por la diafanidad en la conducción de las voces.

Siguió el Cuarteto de cuerda del año 1905 de Anton Webern. Aún no se había producido el divorcio completo con el pasado, y en esta obra afloran aún giros que recuerdan a Bruckner, a Mahler, a Richard Strauss o a Hugo Wolf. .La búsqueda de ternura, de elevación, de ensoñamiento, en episodios cada vez más emotivos caracteriza esta obra, de un solo movimiento, con la indicación de 'Düster und Schwer' (apesadumbrado y pesado). Aquí se lució el cuarteto húngaro: tocaron con enorme sensibilidad, y destacaron sendos solos del 2º violín en el centro y del 1º hacia el final, muy emotivos. Lograron transportarnos a este mundo alucinante del Webern joven -lo compuso a los 22 años- de forma muy convincente."...

Juan Krakenberger

Eredeti cikk »

Hangverseny

2010. augusztus 23.

"...Nagy tetszést aratott a koncert első felében elhangzott Weiner-kvartett, a Pasztorál, fantázia és fúga címet is viselő, 3. (G-dúr) vonósnégyes. A darabot vonószenekaron viszonylag gyakran játsszák, mégsem volt elcsépelt választás az ACCORD QUARTET (Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás) részéről, hiszen a mű meglepően más arcát mutatja négy hangszer előadásában. Az is lehet persze, hogy ennek oka az Accord Quartet szenvedélyes intepretációjában keresendő, mindenesetre a kompozíció a szokásosnál hevesebbnek, izzóbbnak, érdesebbnek tűnt. Hasonlóan jó benyomásokat szereztem a záró műről, Dohnányi c-moll zongoraötöséről. A híresen-hírhedten brahmsos, első Dohnányi-opusz nyilván ismerős zenei környezetet is jelentett a nemrégiben nemzetközi Brahms-versenyt nyert vonósnégyesnek..."

Eredeti cikk »

Mozart-darabok a medencében

2008. július 5.

Az Accord Quartet szeretné ha a fiatalok megkedvelnék a komolyzenét
Mozart-darabok a medencében
Játszottak medencében és metrómegállóban, adtak élő rádiókoncertet Spanyolországban. Kaptak díjakat, elismeréseket, jelent meg lemezük, a legfőbb értéknek mégis barátságukat tartják, szerintük e nélkül a vonósnégyes nem is lenne működőképes. Mező Péter, Veér Csongor, Ölveti Mátyás és Kondor Péter 2001-ben, elsőéves Zeneakadémistaként alakította meg az Accord Quartetet, sok mindent kipróbáltak együtt, és még több tervük van a jövőre nézve. Ma este fél nyolckor Ludmány Dénes brácsaművésszel együtt a fertődi Esterházy-kastélyban adnak koncertet.
NSZ: Hogyan találtak egymásra?

Kondor Péter: A két hegedűsünk, Mező Péter és Veér Csongor már jóval a kvartett megalakulása előtt barátok voltak, együtt jártak iskolába. Én akkor ismertem meg őket, amikor 2000-ben átkerültem a győri konzervatóriumból Pestre. Ölveti Matyi Debrecenből járt fel egy-egy csellóórára, és egy este elmentünk négyesben biliárdozni. Akkor volt először együtt a társaság, de meg nem fordult a fejünkben, hogy mi egyszer egy kvartett leszünk. Aztán mindannyiunkat felvettek a Zeneakadémiára, és Mező Peti már első hónapban megkeresett minket ezzel az ötlettel. Így kerültünk össze.

NSZ: A rokonszenv tehát adott volt. Hogyan derült ki, hogy a vonósnégyesben is összhang lesz önök között?

K. P.: Kivettünk a könyvtárból egy Haydn-kötetet, az opus 20-ast, és egy levegőre leblattoltuk mind a hat kvartettet. Ez annyit jelent, hogy első látásra eljátszottunk egy ismeretlen zeneművet kottából. Amikor a végére értünk, mindannyiunk számára egyértelmű volt, hogy nekünk muszáj ezt csinálni.

Ölveti Mátyás: Az akadémián mindenkinek kötelező kamarazene-­ órákra is bejárni, úgyhogy mi tananyagként is tanulhattuk a kvartettezést. Másodévben jött a Weiner Leó-verseny, ahol megszereztük az első díjat, akkor már egyértelmű volt, hogy érdemes folytatnunk.

NSZ: Elvégezték az akadémiát, közben jó néhány díjat is nyertek. Hogyan kerültek egy évre Madridba?

Veér Csongor: Egy nyári kurzuson ismerkedtünk meg Rainer Schmidttel, aki a Hagen-vonósnégyes tagja, és egy egészen fantasztikus tanár. Annyira megfogott minket a stílusa, a módszerei, hogy szerettünk volna huzamosabb ideig vele dolgozni. Megtudtuk, hogy a madridi zeneakadémián tanít, ezért elmentünk felvételizni. A világ minden pontjáról jöttek vonósnégyesek, és mindössze négyet vettek fel, köztük minket.

NSZ: Kaptak ösztöndíjat?

Mező Péter: A madridi zeneakadémiának saját támogatási rendszere van, ők fizették a tandíjat, és kaptunk egy összeget szállásra meg a mindennapi kiadásokra. Madrid egyébként életünk egyik nagy története volt, napi tíz euróból éltünk négyen, de sikerült, itt vagyunk!

V. CS.: Mind a négyen nagyszerűen megtanultunk főzni, úgyhogy ha nem jön be a kvartettezés, akár éttermet is nyithatunk. Bármilyen ételt el tudunk készíteni az előételtől a desszertig, de az erősségünk a csirke.

NSZ: Szakmailag is megkapták azt, amit ettől az egy évtől vártak?

M.P.: Maximálisan. Az első kinti fellépésünkön sokkal jobban teljesítettünk, mint a megérkezésünkkor, mindenki azt mondta, hogy rengeteget fejlődtünk. Ezt azzal is elismerték, hogy a madridi Színművészeti Akadémián adhattunk egy koncertet, amit élőben közvetített a rádió.

NSZ: Itthon egyelőre saját maguk szervezik a koncertjeiket.

V. CS.: Ez így van. Ma már senki nem teheti meg, hogy a maga kis művészetébe temetkezzék. Meg kell találni a kapcsolatot a közönséggel, nem csak akkor, amikor a színpadon vagyunk, hanem utána is.

NSZ: Mindent maguk csinálnak a szervezéstől kezdve a plakátkészítésig. Meddig megy ez menedzser nélkül?

Ö. M.: Találkoztunk már egy-egy iroda képviselőjével, reméljük, előbb-utóbb kipróbálhatjuk magunkat valakivel. Az összes telefont, e-mailt, papírmunkát, reklámot mi intézzük, és tényleg egyre több a munka. Eleinte mindent Mező Péter kollégánk vállalt magára, aztán egyszer bejött próbára, és azt mondta, hogy nem bírja tovább. Azóta egyforma arányban osztjuk fel magunk között a teendőket.

NSZ: Nyilván vigyázniuk kell, milyen menedzsert választanak. Sokan akarhatják önöket „kitalálni”, esetleg show-elemeket belevinni a fellépéseikbe.

V. CS.: Ezen már túl vagyunk. Megkeresett minket az egyik lemezkiadó képviselője, ő aztán javasolt mindenfélét a koncertjeinkhez, például villódzó fényeket és táncos lányokat. Mi pedig pontosan tudjuk, hogy ezt nem akarjuk.

NSZ: Szerencsére azt is pontosan tudják, hogy mit akarnak.

V. CS.: Igen, egyfajta kultúr­missziót teljesíteni. Szeretnénk eljutni a fiatalokhoz, megtalálni hozzájuk az utat. Úgy érezzük, hogy elidegenedtek a komolyzenétől, kicsit tartanak tőle, és nem szívesen mennek el hagyományos koncertekre, protokollkörülmények közé. Azt találtuk ki, hogy akkor majd mi járunk el szórakozóhelyekre, fiatalok és egyetemisták közé. Leülünk, mint a többi, ott fogyasztó vendég, letesszük magunk elé a kottaállványt, és klasszikusokat játszunk. Idáig sikerünk volt ezzel, a közönségnek tetszett, tapsoltak minden tétel után, és persze könnyebben feloldódtak a saját környezetükben, mint mondjuk egy koncertteremben.

NSZ: Más rendhagyó helyszínen is felléptek már, például az Őszi Fesztivál keretében

K. P. Igen, játszottunk a Kultiplexben, és metróállomáson is adtunk koncertet, persze, csak akkor kezdtünk, mikor már az utolsó szerelvény is elment. A belépőket BKV-ellenőrök szedték, akik éppen aznap avatták fel az új, kék karszalagokat. Aztán játszottunk a Dandár utcai gyógyfürdő leeresztett medencéjében is, ez óriási élmény volt, a csempével burkolt fürdőtér és a famennyezet miatt ugyanis hihetetlenül jó volt az akusztika. Ezek a koncertek mind nagyon jól sikerültek, a közönség szerette, amit csináltunk.
Népszava Online

Eredeti cikk »

Petrovics Emil 75 éves

2005. november 6.

Petrovics Emilt köszöntötték a római Magyar Akadémián

A római Palazzo Falconieriben ünnepi koncerttel tisztelegtek az idén 75. születésnapját ünneplő, nemzetközi hírű, Kossuth-díjas zeneszerző, Petrovics Emil előtt.

Itália egyik legpatinásabb, a cinquecento hajdani pompáját őrző épületében, a római Palazzo Falconieriben ünnepi koncerttel tisztelegtek az idén 75. születésnapját ünneplő, nemzetközi hírű, Kossuth-díjas zeneszerző, Petrovics Emil előtt.

Az olasz sajtó méltatása szerint kivételes zenedramaturgiai, drámai érzékének köszönhetően operái, kamarazenei és oratorikus művei egyaránt a legelismertebb kortárs zeneszerzők közé emelték a magyar komponistát. Az október 27-i koncerten rendhagyó módon egy mindössze négy éve alakult, kiváló magyar vonósnégyes, az Accord Quartet (Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás) fiatal tehetségeinek előadásában hallgathatták meg az érdeklődők Petrovics Emil szerzői estjét.

A programban az 1. rapszódia hegedűre, az 1. és 2. vonósnégyes szerepelt, valamint az 1. rapszódia brácsára, amely igazi kuriózumként cselló-átiratban hangzott el. Az Accord Quartet valamennyi művet kivételes igényességgel, átütő frissességgel szólaltatta meg, és megérdemelten aratott kiemelkedő sikert, amellyel egyben a magyar kortárs zene ünnepévé is avatták Petrovics Emil római születésnapját.

Réfi Zsuzsa

Eredeti cikk »

Merészen szól az Accord

2008. április 11.

Egy évig csak sétáltak, zenéltek, főztek és aludtak a fiatal muzsikusok Madridban

Nemrégiben ünnepelhette volna a századik születésnapját a legújabb zeneakadémista generációból verbuválódott kvartett, az Accord. Persze csak az összéletkoruk ennyi, mégis, hétéves együttzenélésük alatt már bejárták a fél világot. Most koncertsorozattal tudatosítják a hallgatóságban: ismét itthon vannak.

A múlt héten a Régi Zeneakadémia kamaratermében játszott az Accord Quartet: aki nem érkezett elég korán, a tömött nézőtéren már nem talált ülőhelyet. Én is kénytelen voltam a termet díszítő egyik faragott trónszékre telepedni: és bizony nem csak az ülőhelyem miatt érezhettem magam fejedelmien.

Négyévnyi kvartettezéssel a hátam mögött jó volt látni, hogy az örömzenélés nem csak az amatőrök kiváltsága. Az Accord zenészei láthatóan élvezték, amit csinálnak, és ez az érzés hamar átragadt a közönségre is. Beethoven legelső opusszámú vonósnégyese után olyan vastaps tört ki, mintha már vége is volna a koncertnek. Szerencsére nem volt: még egy ideig elmerülhettünk Bartók III. vonósnégyesének hangáradatában, Puccini menüettjei pedig mosolyt csaltak a közönség arcára. Ha pedig elfelejtettük volna, hogy fiatal, de komoly zenészekkel van dolgunk, egy kis fricskaként a ráadásban Bachot játszottak.

Volt szerencsém a csellista, Ölveti Mátyás lakásán a kvartett próbájába is belehallgatni, és meggyőződni arról, hogy jó kedélyű, de komoly gyakorlás gyümölcse volt a szombati előadás. Ilyen elmélyült munka jellemezte azt az egy évet is, amelyet tavaly Madridban töltöttek, ahol Rainer Schmidt, a világhírű Hagen Quartet másodhegedűsének mesterkurzusán vettek részt a Reina Sofía Zeneakadémián.

Mező Péter, a kvartett egyik hegedűse elmesélte, hogy Madridban, négyen napi tíz euróból éltek, és egy kétszemélyes lakásban laktak, ennek megfelelően a csapat fele a földön aludt. Napi hat kilométert gyalogoltak a délelőtti és délutáni próbákra, úgyhogy egy évig nem is csináltak mást, csak sétáltak, zenéltek, főztek és aludtak. Meghatározónak tekintik ezt az időszakot, hiszen Rainer Schmidt oktatói stílusával könnyen tudtak azonosulni: a mester nem a saját gondolatait erőltette rájuk, hanem segítette kialakítani saját hangzásukat.

A kvartett tagjai szerencsésnek érzik magukat, hiszen rengeteg lehetőséget kaptak versenyezni és fellépni is - a jó kezdést kemény munkával próbálják meghálálni. Veér Csongor hegedűs szerint tudatosan ápolják eddigi kapcsolataikat. Ahogy fogalmaz, a kvartettnek négy menedzsere van: a négy tag - de lassan ez sem elég; lehet, hogy szükség lesz egy valódira is.

Az Accord célja, hogy megszólítsa a fiatalokat, ezért időnként meglepő helyeken is fellépnek: például a Kultiplexben, a Ferenciek terén, a metrómegállóban, vagy egy gyógyfürdő üres medencéjében. A nézőkkel való kommunikációt is komolyan veszik, a bevezetőt általában Ölveti Mátyás tartja, és koncert után is mindig van kivel beszélgetniük az érdeklődőknek. Hivatásuknak érzik a kortárs magyar komolyzene megszólaltatását, aminek eredményeképpen már eddig is számos szerző - például Fekete Gyula, Zombola Péter és Kákonyi Árpád - írt számukra műveket.

A szombati koncerten debütált Kondor Péter brácsája, melyet egy holland alapítvány támogatásával rendeltek Guminár Tamástól. A gyönyörű replika (azaz egy XV. századi hangszer mása) tovább erősítette a magyar állam által biztosított mesterhangszerekkel felálló együttes amúgy is mellbevágó, merész hangzását.

A Szól az Accord sorozatban még április 13-án és 21-én lehet meghallgatni az együttest, az MFB támogatásának hála, ingyen. A helyszín a Régi Zeneakadémia, este hét óra. És, hogy az arisztokraták se maradjanak muzsika nélkül, a két koncert között Brüsszelben a belga királyi párt szórakoztatja az Accord.

Lorenz Péter

Eredeti cikk »

Építő jelleggel (Az Accord Quartet koncertje)

2008. április 29.

2008. április 21. Régi Zeneakadémia
Accord Quartet
(Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás)
WOLF: Olasz szerenád
BEETHOVEN: a-moll vonósnégyes, Op.132

Leírtam a négy tag nevét, hiszen nem túl ismert formációról van szó, fiatalok még. Mindenesetre a kötelező stúdiumokon túl vannak már, ketten is az elmúlt hónapokban diplomáztak. De vagy hét éve működnek együtt, nemzetközi sikereket is mondhatnak magukénak, és lemezük is van. A koncert egy háromrészes sorozat utolsó eseménye volt; Mozart, Beethoven, Mendelssohn és Bartók műveivel állt ki a kvartett a Régi Zeneakadémia szép számmal összegyűlt közönsége elé, megmutatni: most és már ezt tudjuk.

A harmadik hangversenyen voltam jelen, amelyen nem akármilyen erőpróbára vállalkozott a vonósnégyes. És igen, ezt egy hét éves társaságnak már tudnia kell. Azt, hogy úgy tudnak együttjátszani, hogy hallható, nem csak négy jó muzsikus zenél együtt, hanem már egy quartet nevű „hangszer” szól. Egységes elképzeléssel a hegedűk, a brácsa, a cselló kezeléséről, és egyetértve nem csak olyan apróságokban, mint frazeálás, agogika, hanem, ami fontosabb, ugyanazt akarják és tudják elmondani a zenével, de erről majd később.

Afféle bemelegítő számnak szánták Wolf művét, bár a romantikus hevületű és zenei eszközökkel élő mű erre kevéssé volt alkalmas, a zenészekre általában jellemző izgalom a hangversenyek elején, amely a vonósoknál rendszerint a hangszín enyhe nyersességben jelentkezik, esetükben is nehezen értelmezhetővé tette az első pár percet: ez most felfogás, vagy csak így alakult? Azután a valódi elképzelés is erőteljesen körvonalazódott. Bevezetőjében a csellista-műsorközlő Bernardo Prodi olaszokról mondott szavait idézte, de nem kell ilyen prózainak lennünk, talán egy Benvenuto Cellini-szerű taljánt képzelhettünk el szerenádozni, aki képes volt olyan gyengédségekre, mint a világraszóló sótartó cizellálása, de szeretőivel nagyon durván is tudott bánni. Ezeket az ellentétes vonásokat hangsúlyozóan, fiatalos temperamentummal szólalt meg a mű.

Persze azt, hogy mi, hogyan, miért olyan az Accord esetében, mint amilyen, igazán a nagy erőpróba, Beethoven Op.132-es a-mollja után állapíthattam meg bizonyosan. És itt már minden mozzanatnak egyenrangú jelentősége volt. Először is a megszólalás minőségét vizsgáljuk, mert meghatározó volt a hangképzés mikéntje. Az a klasszikus korra utaló, kevés vibrátóval dolgozó vonókezelés volt alapvető, amely a bélhúros hegedűk nyersebb, kisebb volumenű hangzását vette alapul, és nem valamiféle mindent beborító hangszőnyeg előállítását tűzte ki célul.

Hogy mennyire tudatos ez a szándék, azt a ráadásként előadott négyszólamú Bach-korál hangvétele is mutatta, amely szinte megtévesztésig emlékeztetett egy viola da gamba kórus enyhén nazális hangszínére. Beszédesebb frazeálás, a témakarakterek határozott kiemelése járt mindezzel együtt. A második melléktéma Schubertre emlékeztető dallamának éneklő megformálása volt emlékezetes itt, vagy a 103-106. ütemek fortissimo-forte akkordjainak határozott „bevágása”.

Mindamellett néha zavaró volt az első hegedűs kissé bizonytalan játéka, bár hibázásról nem beszélhetünk, és valószínűleg elkerülhetők a lapozás bonyodalmai is, amelyek főleg a csellistánál voltak megfigyelhetők, mivel mind a négy tag partitúrából játszott – az összeragasztgatott, nagyméretű lapok kissé nehezen kezelhetőnek bizonyultak.

Az a-moll vonósnégyes a hatalmas lassútételtől, a hálaadó énektől válik igazán kiemelkedő jelentőségű művé, amely a maga több mint negyedórájával a halál fenyegető árnyékától való szabadulást énekli meg. Mint ahogy minden igaz alkotás, valahol az elmúlással való küzdelemről szól. És ez volt a szimpatikus a négy fiatalember művészetében. Hogy a szép lassú, éneklő, líd szakaszokban megmutatták, igen, erről van szó, jön egyszer a vég, de azt is hozzátették a közjátékokban: addig még nekünk is lesz egy-két szavunk.

Az alapokat már lerakta tehát az Accord vonósnégyes, mi több, néhány emeletet is felhúzott rá. Hogy felhőkarcoló épül-e, vagy csak magas ház? Az már csak sok-sok gyakorlás, koncerttapasztalat és akarat eredményeként, évek múlva mutatkozik meg.

Varga Péter

Eredeti cikk »

Accord és a Gasparo da Saló

2008. április 11.

Régi Zeneakadémia. Inkább diplomakoncertekre szoktam ide jönni, vagy a Hangszerésziskolába Mezei Jánoshoz. Mindenképpen családias perspektívákhoz szoktam itt, barátságos hangulathoz, kevés vagy legalábbis nem sok emberhez. Most másképp történt, éppen leültünk, miután megnéztük az új Guminár hangszert, amit a vonósnégyes éppen egy hónapja vett meg. “Alig múlt három hetes a hangszer és már teljes estés koncerten szerepel!”-mondta a joggal büszke hangszerkészítő. Tehát megnéztük a hangszert, beültünk a terembe, ahol már alig volt ülőhely. Mire a koncert elkezdődött az állóhelyek is elfogytak. És a Beethoven darab után számtalan ember jött még be. Sokan voltunk. Már most híres a zenekar! A vonósnégyes apparátusként már szinte közhelyszerűen a legmélyebb zenék hangszer-összeállítása lehet. Viszont sok esetben ez lehetőséget ad arra, hogy az alapvető zenei intenzitást és expresszivitást felváltsa egy intellektualitás mögé rejtőző tehetetlenség. A nagy faktúrák csapdája: elszakadás a természetességtől. Ez az Accord vonósnégyesnél nem történt meg. Természetesek voltak és intenzívek. Az erő és a kifejezés dinamizmusa párosult a darabok által felvetett szellemi kihívásnak.

Tehát egyszerre volt kifejező, miközben a jelentés mélyén is választ kereső előadás volt. És a válaszok mindig megvoltak. Ez az interpretáció végül is nem tesz mást, mint feltárja a darabot – annak teljes vertikumában. A Beethoven F-dúr vonósnégyesben (Op. 18., No. 1.) hatalmas íveket és a szerzőre jellemző, szinte apokaliptikus erővel megszólaló karaktereket hallottunk. A harmóniai rend szabályozottan, tervszerűen jelent meg, miközben szélsőségesen szólalt meg az amúgy sem hétköznapi beethoveni környezetben. A beethoveni milliő amúgy is kitűnő táptalaja a ennek az intenzitásnak, de a koncert második számában, a Bartók kvartettben is kitünően alkalmazták ezt az erőt. A hang már az első pillanattól azt azt sugallta, hogy az együttes érzékenyen nyúl a felületekhez, az intenzitás során sem vékonyodik el, nem élesedik a hangzáskép, megtartja a tömegét. A vonós hangkarakterisztikában rejlő érzéki szépség szólalt meg maradéktalanul az esten. A hang iránti elkötelezettség és érzékenységet fejezti ki az a ritkán tapasztalható esemény, hogy bemutatták új brácsájukat és annak készítőjét, aki történetesen hazai hangszerkészítő mester, Guminár Tamás. Ez a hangszerek iránti figyelem és az itthoni készítő társadalom iránti nyitottság példamutató, és talán az sem elhanyagolható, hogy egy hangszeres muzsikus érdeklődve keresi és fedezi fel a számára megfelelő hangot. A brácsás Kondor Péter együtt választotta a fát a hangszerkészítővel, keresték a legmegfelelőbbet és a modellben is együtt gondolkodtak a hangszerésszel. Ilyen muzsikusnak mást jelent a hang, más mélységekben, innovatívabban és aktívabban foglalkoztatja, mint azt, aki egyszerűen felhasználóként, nem saját tapasztalatokra támaszkodva választ, használ instrumentumot. A hang keresése, amely a gyakorláson túl a hangszer irányába is kitekint, a Monteverdi korában ismert és a mostanában inkább csak a könnyűzenében megszokott, a hang iránti feltáró, kereső attitűd fedezhető fel ebben az esetben.

A III. Vonósnégyesben éreztem meg mi is az a bizonyos atavisztikus jelleg, ami általában kisimul a bartóki interpretációkban. Bár blaszfémiának tűnik, de a felhasznált nyersanyagok ősi mélységből táplálkoznak, kultúránk előtti világból. A szervezés és az építkezés teszi kultúránkon túlmutatóvá ezt a zenét. Tehát kivülálló lenne ez a nyelv, ha nem határozná és formálná létezésünket. De alapvető tévedés amikor a kifejezésben rejlő rusztikus, sőt akár primitív jelleget az interpretációban kisimítják, ettől affektálásnak tűnik és a bartóki világ egyik oldalát vesztik el, a kultúra előtti eredetet. Ez nem csak a népzenei eredetre vonatkozik, hanem a bartóki alkotói attitűdben rejlő alapvető jellegre. Az Accord vonósnégyes kitünően oldotta meg a feladatot, a fiatalság elsöprő lendületével fogalmazott, nem simította a felületeket, természetesen fogalmazott. A sul tastók teljesen simán alakultak át hanggá, a zenei folyamat részévé váltak, miközben az építkezés bartóki szimmetriáit is megérezhette a hallgató. Reméljük marad ez az intenzitás és természetesség a továbbiakban is.

Puccini 3 menüettje érdekes kérdés volt itt nem éreztem azt az áradó zeneiséget, amely a zeneszerzőre annyira jellemző – jellemzően alkotói kérdés, hogy mennyire képes ilyen hangszerapparátuson megtalálni a saját hangját és az előadók mennyire ezt keresik ebben a i környezetben. A menüettek kecsesek voltak, jellegükben magukban hordozták a közeg hangulatát. Viszont a vonósnégyes inkább a nagyobb ívek és gazdagabb hangok felé ment, amolyan “bel cantós” előadás volt és nem az artisztikus artikulációkon keresztül fogalmazta meg ezt a zenét. Kulturálisan nem tudtam elhelyezni a három menüettet, mindamellett, hogy hangulatában, karakterében világos előadás volt. Behunytam a szemem, elengedtem a gondolataim egy tengerparti olasz várost láttam, pont olyat, mint egy Fellini filmben. Furcsa, bohókás világ, egymással ellentétes erőkkel és persze egy pohár fehér borral a pineta fák árnyékában. A nagyoperai megfogalmazásban nincs ott ez a jellegzetesen kisvárosias olasz jelleg, a szabad és levegős részekkel. Ez tényleg más Puccini volt.

Óriási siker volt, végül a többedik kijövetel után ráadást adott a zenekar, a Jól temperált zongora sorozatból, Bachtól, az első fúgát, rendben volt minden, minden hallatszott és a zest záróakkordja, az utolsó hangzás annyira tiszta volt, hogy még napokig a fülemben maradt. Kristálytiszta befejezés volt, kifejezően zárta le az estét.

A Gasparo da Salò modell alapján készült kópia brácsa egészen meglepő: olyan mintha "felfújták" volna. Nem nagy hangszer, de vastagabb lett, nagyobb és merészebb ívekkel rendelkezik. Arányos, de sok - van benne valami extrém, szélsőséges attitűd. A hagedűk vonzók, magukra vonják a figyelmet - szépek és gyönyörködtetnek, de a brácsa és a cselló más, ők adják a tömegét és az erejét a kvartettnek. Ez a brácsa az életre keletkezett, elképesztő energiával habzsolja a hangokat, a szép, csillogó karaktereket. Érett hangon szólalt meg, annak ellenére, hogy friss hangszer, intenzív és mozgékony hangképpel. A hangszer felületén az antikolások remekbe szabottak, a nagy hangszereken kialakuló jellegzetes véletlenszerű arányossággal helyezkednek el a felületen. A lakkozás mély, vöröses tónusa izgalmasan ellenpontozza a brácsa merész, a szokottnál túlnyúló íveít. A fa alapanyagának különleges rajzolatával, a felületen látható jellegzetességeivel, a meglepő hátoldali intarziával tényleg egészen különleges esztétikummá teszik a mélyhegedűt. A jó hangszer érzelmeket vált ki, a kiemelkedő szélsőségeseket. Ezért mondjuk, hogy a hangszer él és a összefonódik, eggyé válik a muzsikussal. Ez a mélyhegedű remek alkotás, alkalmas arra, hogy érzelmeket váltson ki a rajta játszóból és közvetítse, közegévé váljon ennek az emocionális tartalomnak.
Nagy koncert volt és egy nagy hangszer.

Domonkos

Eredeti cikk »

Szól az Accord

2009. június 25.

Játszottak a belga királyi családnak, adtak élő rádiókoncertet Spanyolországban, kaptak díjakat, elismeréseket, jelent meg lemezük. Legfőbb értéknek mégis barátságukat tartják, szerintük e nélkül a vonósnégyes nem is lenne működőképes. A tavaly diplomázott Mező Péter, Veér Csongor, Ölveti Mátyás és Kondor Péter 2001-ben, elsőéves zeneakadémistaként alakította meg az Accord Quartet-et, sok mindent kipróbáltak együtt, és még több tervük van a jövőre nézve. A Baráti Kör támogatásával tavaly a Menton-i Zenei Fesztiválon vehettek részt.
A kezdet
A csapat két hegedűse, Mező Péter és Veér Csongor már jóval a kvartett megalakulása előtt barátok voltak. Kondor Péter 2000-ben ismerte meg őket, amikor átkerült a győri konzervatóriumból Pestre, Ölveti Mátyás pedig Debrecenből járt fel egy-egy csellóórára. Egyik este négyesben elmentek biliárdozni, akkor volt először együtt a társaság, de meg nem fordult a fejükben, hogy ők egyszer kvartettet alakítanak. Aztán mindannyiukat felvették a Zeneakadémiára, és Mező Péter már az első hónapban előállt az ötlettel. Kivettek a könyvtárból egy Haydn-kötetet, az opus 20-ast, és egy levegőre leblattolták mind a hat kvartettet, vagyis eljátszottak egy ismeretlen zeneművet kottából. Amikor a végére értek, már egyértelmű volt: folytatniuk kell
A négy fiú másodévben megnyerte a Weiner Leó Kamaraversenyt, aztán jött szépen sorban a többi díj. Egy nyári kurzuson ismerkedtek meg Rainer Schmidttel, a Hagen Quartet tagjával, aki olyan mély benyomást gyakorolt rájuk, hogy szerettek volna huzamosabb ideig nála tanulni. Erre csak a Madridi Királyi Zeneakadémián nyílt lehetőség, elmentek hát a felvételi vizsgára. A világ minden pontjáról jöttek vonósnégyesek, de végül csak négyet vettek fel, köztük az Accord Quartet-et. Egy évig tartott a madridi kaland, egy apró garzonban laktak, napi tíz euróból éltek négyen, de megoldották, ráadásul kiválóan megtanultak főzni. Ami persze korántsem olyan lényeges, mint hogy rengeteget fejlődtek szakmailag. Ezt egyébként azzal is elismerték feléjük, hogy a madridi Szépművészeti Akadémián adhattak koncertet, amit élőben közvetített a rádió.
A folytatás
Madrid után mindannyian megszerezték a diplomát. A koncertek és versenyek mellett viszont a tanulást is folytatták, mégpedig a bázeli zeneakadémián, ahol vonósnégyeseknek szervezett posztgraduális képzésre, és mellette kamaraszakra is jártak. Az élet itt sem egyszerű, ezúttal egy tíz négyzetméteres szobában laktak négyen, szakmailag viszont Bázel is megéri a kényelmetlenségeket: tanáruk ugyanis ezúttal is Rainer Schmidt, akivel már jól ismerik egymást, valamint Walter Levin, annak a LaSalle Quartet-nek a primáriusa, amelyiknek Ligeti György a 2.vonósnégyest írta 1968-ban. Levin tehát szinte „első kézből” tudta átadni a művet tanítványainak. Az Accord Quartet első alkalommal tavaly, az Őszi Fesztivál keretében az AKKU-ban játszotta a 2.vonósnégyest, de a darabon azóta is folyamatosan dolgoznak Levinnel. A művet egyébként kevesen játsszák, annyira nehéz technikailag, hogy még a LaSalle Quartet-nek is egy egész évébe telt, mire minden ízében megtanulta.
A tavalyi év nyara különleges találkozásokat is hozott. Sólyom László brüsszeli útja alkalmával az Accord Quartet fellépett a zárófogadáson, - Dohnányi c-moll kvintettjét játszották Kákonyi Árpáddal -, és a koncert után a királyi család tagjai is beszélgettek a négy fiatal muzsikussal. Akkor tapasztalhatták meg, milyenek is az uralkodók „élőben”, az idős anyakirályné ugyanis, aki szintén részt vett a koncerten, olyan „nagymamás” dolgokat kérdezett tőlük mint, hogy esznek-e sok gyümölcsöt, és alszanak-e eleget.
2008 augusztusában a Baráti Kör támogatásával Franciaországba, a Menton-i Zenei Fesztiválra utaztak. A rendezvényre rendszeresen hívnak meg fiatal kamarazenészeket, akik egy hétig együtt dolgozhatnak, majd közös koncertet adhatnak egy-egy elismert francia muzsikussal. Az Accord Quartet tagjai a kurzuson a neves francia zongoraművésztől, Jean-Bernard Pommier-től tanulhattak, egyebek közt a Brahms-interpretációkról. Először kissé megilletődötten viselkedtek, de Pommier gyorsan oldotta a légkört, és nagyon jó személyes viszonyt alakított ki a magyar tanítványokkal. Számukra az is érdekes volt, hogy eddig mindig vonós kamaraművészektől tanultak, így a zongoraművész szemlélete valami egészen újat adott hangszeres játékmódjukhoz, és persze a Brahms-megközelítéseikhez is. A kurzus végén Pommier-vel közös koncerten adták elő Brahms f-moll zongorás kvintettjét. A hangversenyt egy tengerparti hegyoldalba épített katedrálisban rendezték, a siker óriási volt.
A jelen és a jövő
Az Accord Quartet tavasszal részt vett a grazi Schubert versenyen, áprilisban pedig a bécsi Haydn-versenyre, a világ egyik legrangosabb kamarazenei versenyére utaztak. Terveik között szerepel, hogy több nemzetközi versenyt is megcéloznak, és az is, hogy jövőre három vagy négy koncertből álló sorozatot szerveznek. A hangversenyekre pályázatot nyertek a Magyar Fejlesztési Banknál. Idáig egyébként nem csak hangversenytermekben, de igazán rendhagyó helyszíneken is adtak már koncertet. Például metróállomáson, - itt a belépőjegyeket BKV-ellenőrök szedték -, vagy a Dandár utcai gyógyfürdő leeresztett medencéjében, ahol a csempével burkolt fürdőtér és a famennyezet miatt hihetetlen jó volt az akusztika. Játszottak szórakozóhelyeken, hogy közelebb hozzák a komolyzenét ahhoz a réteghez, amelyik nem jár hagyományos koncertekre, hiszen tudják, a klasszikus zenének kell a reklám. Többen felfedezték őket már „szakmán kívül” is, játszottak például a Krétakör áprilisban bemutatott új színházi produkciójában, úgyhogy egyre szélesebb körben tudják már, mi is az az „Accord Quartet”..
Bokor Gabriella

Eredeti cikk »